Kína odacsapott Pekingnek és Sanghajnak

A kínai kormány megunta a légszennyezettséggel és a várostervezési káosszal való küzdelmet és úgy döntött, hogy ezért a túlnépesedés a felelős, így maximalizálják két nagyvárosuk, Peking és Sanghaj lakosságszámát. A már elsőre is fura megoldási kísérlet több sebből is vérzik és igen, kommunizmus ide, egyenlőség oda, leginkább a szegények fognak miatta szívni.

Régi gazdasági és demográfiai alapvetés, hogy amikor az isten – vagy jelen esetben a Párt – adta nép már nem képes boldogulni a vidéki területeken, akkor egy részük a nagyvárosokban próbál szerencsét. Ezt a jelenséget hívjuk belső migrációnak, ami elvileg nem ördögtől való dolog, ugyanis jó a bevándorló vidékinek, hiszen a nagyvárosokban a vidékhez képest rendszerint olcsóbb a lakhatás és jobbak a fizetések és ez jó a nagyvárosnak is, mivel olyan plusz munkaerőhöz jut, amelyik minden melót fintorgás nélkül, szinte aprópénzért bevállal. De akkor mégis mi a baj?

Elsősorban az, hogy az így megduzzadó városokban (persze nem csak a migráció miatt) nagyobb lesz a légszennyezettség, az egymás hegyén, hátán élő szegény bevándorlók, főleg a kínai viszonyok közepette közegészségügyi kockázatot is jelentenek, beindul a gettósodás, emelkedik a bűnözési ráta, stb. Nem utolsó sorban gondot jelent a migráció mérete is. Jelenleg Kína legnagyobb városaiban mintegy 200 millió belső bevándorló él. Ezt a folyamatot tervezik visszaszorítani a hatóságok, az illegális lakások, nem bejelentett üzletek, boltok és utcai árusok felszámolásával. Ezzel egyidejűleg a migránsok gyerekeit is kitiltották a közoktatási intézményekből. Ezt azzal a törvénnyel érték el, amelyik a gyermekeknek a szüleik születési helyén lévő oktatási intézmény látogatását írja elő – számol be a Futurism.

(Peking fuldoklik)

Az áhított cél 23 és 25 millió közötti népességszám fenntartása 2035-ig, ami Peking esetében már most 21 millió. Az intézkedések sikeresnek mondhatók, tízezrekkel csökkent a két nagyváros lakossága az elmúlt év során. Mindazonáltal érdemes feltenni a kérdést, hogy a nagyfokú urbanizáció elleni kétségkívül hasznos küzdelemnek mindenképpen együtt kell-e járnia a szociális érzéketlenség csúcsra pörgetésével? (A lenti fotón az ellenállás szimbólumává váló épület, melynek tulajdonosai nem voltak hajlandóak az autópálya miatt elköltözni.)

(Képek: Wikipédia és Reuters)